Vissza ide: Hírek >>

Tanév végi gondolatok...

..... A Tündérkert kis diákjai mind súlyosan-, halmozottan sérült kisgyermekek, negyedikesek.

Négylábú társuk Döme kezdetektől velük van, együtt járnak iskolába, de némelyiküket már az oviban, korai fejlesztőben is ismerte. Komoly dolog ez, és kemény "meló" négylábon és kétlábon egyaránt. Gyönyörű környezetben, sok színes eszközzel és felszereléssel fejlesztik a gyermekeket, megtesznek mindent.....a szülők is tudják, gyermekük a lehető legjobb helyen van. Gyógypedagógus mellett asszisztensek dolgoznak, látják el a gyerekeket, elégítik ki biológiai szükségleteiket is.....igen, nem túlzás.....a gyerekeket etetik, pelenkázzák, ellátják, ...és nagyon szeretik.

Ebben a varázslatos közegben dolgozunk mi együtt a Tündérkert kis csapatával, Döme és Én. Az ajtóban állunk, kis hallgatózás, köszöntővers, majd kopogás és ugatás. Belépünk. Sikítás, öröm, kapkodó kezek és csillogó szempárok. "Eljött Döme, Alíz néni elhozta!" - mondja egyikük, és megkezdődik a foglalkozás.

Szeretünk ide járni. Megszoktuk az örömsikítozásokat, a kalimpálást, a szorító öleléseket. Sok örömet adunk és még többet kapunk. A gyermekek örülnek nekünk, a szülők hálásak, fejlődésük lassú ugyan, de nagyon látványos....amikor például Anna végigsétál Dömével a folyosón....amikor Erika megsimogatja és megjegyzi - "Döme nagy! Döme nagy kutya!" ....és sorolhatnánk....

...ezért (is) csináljuk, és visszatérünk, minden szeptemberben...amíg csak bírjuk....

(Fábiánné Mile Alíz)

2014.06.10.