Dokumentumaink | Támogatóink | Partnereink | Kapcsolat











A Csodakutya Alapítvány önkéntesei


Fábiánné Mile Alíz

alizVannak, akik pár éve még nem gondolták volna rólam – bevallom, én sem magamról -, hogy kutyák közelébe merek menni, sőt, három kutyával fogok együtt élni és terápiás kutyákat nevelek belőlük. Goldy, Army és Döme életem legjobb döntései közzé tartoznak. Munkámat tekintve értelmileg akadályozott gyermekekkel foglalkozom, mellette a kutyákat nevelem és az Alapítvány ügyeit irányítom. A Csodakutya Alapítvánnyal megvalósíthatom önmagam és olyan maradandó élmények érnek, melyek boldogabb emberré tesznek. Nap, mint nap tapasztalom, a kutyák szeretete mellett, hogy milyen egy autista kisfiú mosolya, hogyan lehetséges kerekesszékből kiszállva kutyával sétálni indulni, hogyan hangzanak az első Dömének kiejtett szavak, …és sorolhatnám.

Mindezért köszönet illeti férjemet, aki támogat terveim megvalósításában, családomat és a Csodakutya Alapítvány két- és négylábú önkénteseit. 


Goldy

alizGolden Retriever lány vagyok, 2007. november 1.-én születtem. Amikor a gazdim kiválasztott éreztem, hogy különleges családban fogok élni, nem lesz hétköznapi kutyaéletem. És ez így is lett. Mérhetetlen szeretettel és odaadással fogadtak be a családba és nevelnek nap, mint nap. Szeretetemmel és a munkához való hozzáállásommal igyekszem meghálálni mindezt. Terápiás kutya vagyok társammal, Dömével, és fogadott fiunkkal Army-val együtt. A legnagyobb örömöm, ha sérült kisgyermekeknek segíthetek eligazodni a világ rejtelmeiben, ha a gazdival mehetek az oviba, az iskolába ahol terápiás kutyaként segítségükre lehetek. Nagy megtiszteltetés ez számomra, büszkén viselem a Csodakutya Alapítvány vöröskeresztes hámját, így hirdetem a világnak: Figyeljetek! Itt jön Goldy, a terápiás Csodakutya!


Army

armyBorder collie vagyok, feketén-fehéren. Thundershire Armageddon a becsületes nevem. Lajosmizsén születtem 2009. június 2-án, félig olasz vér csörgedezik az ereimben. Tenyésztőm, Béresné Bagaméri Eszter adományozott a Csodakutya Alapítványnak és így kerültem harmadik kutyaként a Fábián családba. Én sem választhattam volna magamnak jobb családot. Egyszerűen imádnak! Még mindig én vagyok „A kicsi”, remélem az is maradok, örökre… Imádok autózni, ezért nagy utakra is szívesen vállalkozom. Így kísérem el kicsi korom óta a gazdit még konferenciákra is, szerte az országban. Igazi collie lévén mindig dolgozni szeretnék, szívesen járok kutyasuliba, imádom az agility-t, mindenem a játék. Keresem az emberek társaságát, de kutyákkal is jól kijövök. Döme és Goldy a pótszüleim. Terápiás kutya vagyok, munkám során legjobban a mozgásos feladatokat bírom, imádok a tornateremben dolgozni. A nyakamban piros kendő jelzi, hogy nem akármilyen tarka kutya vagyok, különleges eb, terápiás Csodakutya!


Fábián Sándor

kochKutyás lettem, Csodakutyás! Belesodort az élet, de nem bánom. Kutyáinkkal családunk lett, családtagjainkkal dolgozunk…furcsa…érdekes ez. Ma már nem csak terápiás kutyafelvezetőként segítek, hanem habilitációs kutyakiképzőként is. Leginkább Döme kutyánkkal dolgozunk együtt, terápiázunk. Mindemellett a Csodakutya Alapítvány kutyaiskoláját vezetem, csoportos és egyéni kiképzésekkel segítem az Alapítvány terápiás párosainak munkáját, vizsgára készítem fel a leendő terápiás párosokat. Önkéntes vagyok, mint mindannyian. Szeretek kutyázni, kihívás, sok megoldásra váró feladat és változatosság jellemzi. Minden kutyához megvan a „kulcs”, csak meg kell keresni azt, és ha megtaláltuk csodákra lehetünk képesek együtt. Ugyanakkor szeretem a gyerekeket. Bár nem vagyok pedagógus, mégis jól tudom kezelni őket. Dömével kiegyensúlyozott, nyugodt párost alkotunk. Sok sérült kisgyermeknek segítettünk már az évek alatt.


Döme

zsomborGolden Retriever fiú vagyok, 2007. júliusában születtem. A napra már pontosan nem emlékszem. Első szülinapom után nem sokkal, amikor ismét ki akartak lakoltatni, találkoztam két kedves, fiatal emberrel, akik játékot, finomságot hoztak nekem. Aztán beszálltam velük az autóba, sokat-sokat utaztunk. Amikor megérkeztünk, már várt rám még valaki… Most már tudom, hogy új otthonomba érkeztem meg akkor. Ezzel egész életem nagy fordulatot vett. Pillanatok alatt terápiás kutya tanonc lettem, sok új dolgot kellett tanulnom, de Én ezt hamarabb akartam, mind a Gazdi gondolta volna. Én csak figyeltem és rájöttem, ha Goldytól kérnek valamit és megcsinálja, jutifalatot kap. Hát Én is beszálltam a játékba és sikerült. Pillanatok alatt kiderült, hogy stabilan és megbízhatóan teljesítem a Gazdi kéréseit, és nem csak az övét. Terápiás kutya vagyok! Büszkén viselem a Csodakutya Alapítvány vöröskeresztes hámját vagy piros kendőjét a nyakamban! Súlyosan-, halmozottan sérült kisgyermekekkel, tanulásban- és értelmileg akadályozott iskolásokkal terápiázok! Munkámról több filmet is forgattak már, ami – bevallom – nem volt ellenemre. Etalon vagyok, a Csodakutya Alapítvány arca, a legtapasztaltabb és a legidősebb Csodakutya és egyben minta és példakép, ami különösen nagy felelősség. Erre születtem és örömömre szolgál, hogy megtaláltam önmagam……köszönöm!


Koch Wendy Mária és Zsombor

fabianKoch Wendy Mária vagyok. 2009. augusztusában hallottam a Csodakutya Alapítványról, akik kutyás terápiával foglalkoznak. Nem tudtam még akkor, hogy Magyarországon is van ilyen módszer, csak tv-ben hallottam erről, és hogy nyugati országokban komoly múltja van. 2009. szeptemberében csatlakoztam önkéntesként az alapítványhoz, akkor még kutya nélkül. Igyekeztem lehetőséget kérni, hogy részt vegyek én is a terápiákon, hogy közelebbről is megismerhessem, személyesen is megtapasztalhassam, miért jó ez, hogyan hat. Megkaptam ezt a lehetőséget, így hol megfigyelőként, hol segítőként, hol felvezetőként részt vehettem a terápiákon. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert ismét gyerekek között lehettem. 1999-ben tanítóként végeztem, de nem tanítottam, viszont a gyerekszeretetem azóta is töretlen. 

2010. augusztusában születtek meg Döme és Goldy kölykei. Így lett egy kicsi, 6 hetes, zöld szalagos golden retrieverem, akinek Zsombor nevet adtam, de hallgat a Zsozsóra is. Az alapítvány szakemberével együtt képeztem ki. Mára már felnőtt és vizsgázott terápiás kutya. A szülei nyomdokait követi. Ő az első utód, aki terápiás kutya lett, de szerencsére nem az utolsó. Zsozsó szereti a gyerekeket, szereti ha simogatják, együtt sétálnak vele, szívesen mutatja be a trükköket, amiket kérnek tőle a terápiákon. Szeret még labdázni, bármilyen színű, formájú, bármiből is készült, csak az a lényeg, hogy guruljon. Szeret kirándulni, ahol sokat futkározik a többi kutyával.


Szabó Tünde és Golyó

lakatosKedves Olvasó!

A becsületes nevem Golyó. 2011 08.07.-én születtem bele a csodacsaládba. Három hónapos koromig szüleimmel, Csodakutya Goldyval és Dömével nevelkedtem. Ekkor talált rám gazdám, Szabó Tünde és hozott magával Tiszaújvárosba. Eleinte kicsit féltem, de ahogy telt az idő egyre jobban megszerettük és megértettük egymást. Ő 1969-ben született, Tiszaújvárosban lakik. 2011-ben talált rá a Csodakutya Alapítványra és persze rám. Az első pillanatban mikor meglátott tudta, hogy megváltozik az életünk. Eleinte sokat utaztunk, ide Debrecenbe kutyaiskolába, hogy én is a többiekkel együtt tanuljak, fejlődjek és belőlem is Csodakutya lehessen. Tudom, hogy nagyon szereti az állatokat, különösen a kutyákat. Sokat visz sétálni, játszik velem. Szeretek labdázni, fát rágcsálni, túrázni és úszni is. 2013 tavaszán a sok munkának meg is lett az eredménye! Vizsgázott terápiás kutya lettem. Gazdám nagyon büszke rám! Mi Tiszaújvárosban és környékén járunk iskolába és óvodába a gyerekek nagy örömére és persze én is nagyon szeretem a sok simogatást és dicséretet, amit kapok. Mindkettőnk célja segíteni a sérült, beteg gyerekeken.


Kocsis Leila és Zsömi

jazmin ... az életem során már sokat tanulhattam és tapasztalhattam. Azonban a Csodakutya Alapítványnak, és Zsömi kutyámnak köszönhetően úgy érzem minden eddigi tapasztalatom és ismeretem kezd végre teljes képpé összeállni, értelmet nyerni. A képzőművészet segítségével, fejlesztőpedagógusként és terápiás kutya felvezetőként van szerencsém első kézből megtapasztalni, milyen csodálatos és megtiszteltető érzés segíteni egy ép, bántalmazott, vagy sérült gyermeknek. Ez bizony hatalmas megtiszteltetés, és még nagyobb felelősség.

Az Csodakutyáknál lehetőséget kaptam, hogy betekintést nyerjek: milyen csodálatos is egy négylábú segítségével mosolyt fakasztani egy gyermek, és családja arcára, reményt adni nekik a sokszor kilátástalan hétköznapokban…
Szívből örülök, hogy rátaláltam a Csodakutyákra és Zsömire, akiknek köszönhetően nagyon sokat tanulhattam a szakmáról, és sokkal hatékonyabban tudok segíteni fejlesztőpedagógusként, terápiás kutya felvezetőként és művészettel nevelőként a gyerekeknek. Hiszek benne, hogy sok gyermek, csakúgy, mint örökbefogadott mentett kutyusom Zsömi, sokkal többre képes és hivatott, mint azt sokan elsőre gondolnák… Zsömi 2012. decemberében vizsgázott terápiás kutyává lett.
Terápián a fiatalabb, az idősebb, a csacsogósabb és a csendesebb embergyerekekkel is hamar megtalálja a közös hangot, szívesen segít nekik, hogy ügyesebben mozogjanak, beszéljenek. Ők pedig cserébe a néhai kopott bundáját mára már tükörfényesre simogatták.


Fülöp Ágnes

barkaFülöp Ágnes vagyok, 2011 augusztusa óta a Csodakutya Alapítvány önkéntese. Mindig is szerettem segíteni az embereknek és állatoknak, így találtam rá a csodakutyákra is. Jelenleg a Debreceni Egyetemen tanulok és tanár szeretnék lenni, rengeteg tervem van a jövővel kapcsolatban és reménykedem benne, hogy sikerül valahogy ötvözni a hivatásomat (a tanítást) és a szenvedélyemet (a kutyákat). Ki gondolta volna még 10 évvel ezelőtt (amikor féltem a kutyáktól), hogy most éppen az minden vágyam, hogy nekem is legyen egy golden retrieverem, akiből terápiás csodakutya lesz. Leírhatatlan, hogy milyen jó érzés, amikor látom, hogy a kutyák milyen hatással vannak a gyerekekre…az az öröm és mosoly megfizethetetlen. Örülök, hogy segíthetek, és végre azt csinálhatom, amit szeretek…imádom a gyerekeket és a kutyákat is, így mindig boldogan és élményekkel telve térek haza a rendezvényekről. Nagyon örülök és hálás vagyok a sorsnak, hogy így az alapítvány által segíthetek a sérült és az egészséges gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt és remélem, hogy még sok szép évet fogok eltölteni a terápiázással és a sok-sok boldog és mosolygó gyerekkel, mert ez engem is boldogsággal tölt el és legalább akkora örömet okoz, mint nekik.


Kovács István

barkaKovács Istvánnak hívnak 1981-ben a Mikulás hozott a puttonyában szüleim nagy örömére. A nagy puttonyba számtalan gond is társult mellém nehogy egyszerű legyen az élet. 6 éves koromban szívvel műtöttek. Ennek előnyeit is és hátrányait is sikerült megtapasztalnom. Egészségem, ahogy engedi szeretek mozogni, sportolni talán az is a baj, hogy hiperaktív is vagyok. Ezzel egyetemben örök elégedetlen is vagyok önmagammal szemben is. Középiskolát, szakmát elvégezve kisebb nagyobb sikerekkel próbáltam a munkaerőpiacon érvényesülni. Tétlenséget megunva jelentkeztem önkéntesnek így kerültem el a Csodakutyákhoz. Sokszínű elfoglaltságot ad az Alapítvány, akármilyen végzetséged is van, megtalálod a helyed a kis csapatban. Én személy szerint fontosnak tartom az önkéntességet a másokon való segítséget. Ahogy rajtam kiskoromban segítettek én is igyekszem azt másoknak most viszonozni.


Daróczi Enikő

barka2011 szeptembere óta vagyok a Csodakutya Alapítvány önkéntese. Mára már az életem fontos része lett ez a tevékenység, ha tehetem, velük töltöm a szabadidőmet. Szociális munkás hallgatóként közel áll hozzám mások segítése, a Csodakutyákkal pedig remek alkalmam adódik erre. Remek dolog együtt dolgozni ezekkel a terápiás kutyákkal, emellett mindig jó érzés számomra látni azt a sok gyerekmosolyt, hallani a sok nevetést, amiket okozunk. A későbbiekben remélem, hogy egyszer saját kutyával is folytathatom a munkát, hogy ott segíthessek, ahol a legnagyobb szükség van rá.


Vereska Gábor és Digby

barka


Domán Dorina és Rini

barka


Sándor-Sarkadi Veronika és Döme

barka


Karsa Petra


Bóta Csaba és Fanta