Dokumentumaink | Támogatóink | Partnereink | Kapcsolat











Vissza ide: Rólunk írták >>

Csodakutyák a sérült gyermekekért

Hazánkban kevésbé ismert és elismert módszer a sérült gyermekek állatasszisztált terápiával való fejlesztése, pedig az állat jelenléte nemcsak egyszerűen jó hangulatot teremt: motivál, javítja a kommunikációs készséget, elősegíti a mozgáskoordinációt, áthidalja az egészséges felnőtt és a sérült gyermek közötti szakadékot.
Fábiánné Mile Alízzal, a Debrecenben működő Csodakutya Alapítvány vezetőjével beszélgettem az Alapítvány önkénteseinek és terápiás kutyáinak tevékenységéről, hivatásáról, az elért eredményekről. Arról, hogyan valósul meg a csoda, hiszen sérült gyermekek szólalnak meg vagy kezdenek el járni a kutya kedvéért. - kezdődik a cikk a Montázs Magazin honlapján.

Mikor és miért kezdtek el kutyákkal foglalkozni?

A Csodakutya Alapítvány 2009-ben azzal a céllal jött létre, hogy sérült gyermekek állatasszisztált terápiás fejlesztését támogassa.
Én magam gyógypedagógiai intézményben dolgoztam, értelmileg akadályozott gyermekekkel foglalkoztam. Sok éves tapasztalatom van a sérült gyermekek ellátásában, fejlesztésében. Tudtam, láttam, hogy a sikerhez vezető út hosszú és gyötrelmes, az eredmények pedig aprók és változó intenzitásúak. Igyekeztem a lehetőségekhez mérten mindent megtenni, hogy fejlesztésük a legeredményesebb legyen, de ez mégsem volt elég. Láttam azt is, hogy valami hiányzik. Valami vagy inkább valaki, aki úgy motivál, mint senki más, akivel a fejlődés észrevétlen lehet, még ha fájdalmas is. Ekkor jött a gondolat, hogy segítő kutyákkal, saját környezetükben, idő- és viszonylag költséghatékonyan, intézményes keretek között jobban fejlődhetnének a gyermekek.


Hány kutya segít jelenleg az Alapítványnál? Mit kell róluk tudni?

Jelenleg nyolc kutya és felvezetőik, valamint több mint húsz aktív önkéntes dolgozik a Csodakutya Alapítványnál. A kutyusok többsége saját tulajdonban van, tehát gazdájuk egyben a kiképzőjük és felvezetőjük is. A Csodakutyák szabadidejükben családi kutyusok. Fajtájukat tekintve golden retriever, labrador retriever, border collie, jack russel terrier és keverék kutyák. Több közülük mentett kutyus, utcáról vagy fajtamentésről került a Csodakutya Alapítványhoz. Vannak köztük olyanok - Golyó és Zsombor – akiknek szüleik is terápiás kutyák: apjuk Döme, anyjuk Goldy.
A kutyákat minden esetben teszteljük, megvizsgáljuk, milyen a temperamentumuk és a habitusuk. Fontos, hogy szeressék az embereket, jól irányíthatóak legyen. A kutya kiválasztása után segítünk a párosnak (kutya-gazda) felkészülni a törvény által előírt terápiás vizsgára.

Miben és hogyan tudnak segíteni a terápiás kutyák? Milyen speciális területeken különösen hatékony az állatasszisztált terápia?

A terápiás kutyusok bármilyen típusú és fokú sérülésnél, a fejlesztés minden területén eredményesen alkalmazhatók. A Csodakutya Alapítvány párosai súlyosan, halmozottan sérült, tanulásban és értelmileg akadályozott, valamint autizmus spektrumzavarral élő gyermekek és fiatalok speciális fejlesztésében vesznek részt.
A terápiák heti rendszerességgel zajlanak, órarend szerint. Az adott csoportba fix időpontban érkezik a már megszokott, megismert páros, a terápiás kutya és felvezetője. A fejlesztési célt és a feladatokat a gyógypedagógus határozza meg, ebbe kapcsolódik be a kutyás páros, hogy még eredményesebbé tegye azt.
Az óvodában a foglalkozások 30, az iskolákban pedig 45 percesek. A terápiás helyszín szintén a csoporttól és a fejlesztési céltól, a feladatoktól függ. Lehet tornaterem, ha mozgásfejlesztésről van szó, de lehet csoportszoba, ha mondjuk a kommunikáció fejlesztése a cél.

A kutya a terápiákon való jelenlétével és aktív közreműködésével sokoldalú hatást gyakorol a gyermekek és felnőttek egész személyiségére. Hatással van a gyermekek szociális, érzelmi, értelmi és akarati képességének fejlődésére.

A kutyával rendszeresen kapcsolatot tartó gyermekek konfliktuskezelési képessége jobb, mint társaiké, s empatikus készségük is javul. A kutyával való kapcsolat elősegíti a társas kapcsolatok kialakulását, javítja az egyén önértékelését.
A kutya motiváló erő, akinek a közreműködésével a különböző feladatok elvégzése egyfajta szórakozás, fejlesztő kikapcsolódás. A gyermekek jobban tudnak koncentrálni az elvégzendő feladatra. A természetes mozgások elsajátításával javul a gyermekek mozgásállapota, kommunikációs készsége, értelmi képessége.
A kutyával együtt töltött idő fokozza a sérült gyermek kommunikáció és beszédfejlődését, mely megnyilvánulhat a kontaktusteremtésben, a kommunikációban is.

A fejlődés, a pozitív irányú változás nagymértékben függ a sérülés típusától és fokától. Van, hogy pár hét alatt szemmel látható, komoly hatást érnek el a terápiás kutyusok, de van, hogy hónapokig is eltarthat, amíg egy súlyosan, vagy halmozottan sérült gyermeknél pozitív változás következik be.

Hogyan történik egy kutyus kiképzése?

Ez körülbelül egy-másfél évig tart. Függ a kutya életkorától, illetve attól, hogy a gazdi mennyi időt tud a kutya kiképzésére fordítani. Egy kölyökkutya minimum 12 hónaposan bocsájtható vizsgára, felnőtt kutya esetében azonban a képzés ideális körülmények között pár hónap alatt is kivitelezhető.
A kiképzés minden esetben a pozitív megerősítésen alapszik, tehát dicsérjük a számunkra kívánatos, előnyös, elvárt viselkedést.

Minden esetben a párost, a kutyát és gazdáját készítjük fel. Ők ketten egy egész, a tanúsítványuk is erről szól. Egyikőjük sem teljes a másik nélkül, és ez nagyon fontos!
A Csodakutya Alapítvány kutyaiskolájában tanulnak a leendő terápiás párosok és gyakorolnak a már vizsgázott, dolgozó párosok is. A kiképzések egyéni és csoportos formában, kutyaiskolai és terápiás körülmények között valósulnak meg.

A csoportos kutyakiképzések minden esetben az ”idegen kutya találkozás” szituációval kezdődnek, amikor a párosok szemben sétálva közelítenek egymáshoz. Ekkor a gazdik köszöntik egymást, a kutyáknak pedig szintén lehetőségük van az ismerkedésre, összeszagolásra. Ezután bemelegítésként a kötelező alapengedelmességi feladatok tanulása és gyakorlása következik: például lábnál követés irányváltásokkal, ültetés, fektetés, maradás, behívás.
Ezt követi a játék a gazdival, a játék az idegen emberrel eszköz nélkül, illetve eszközzel. Ezek után általában valamilyen érdekes, izgalmas ügyességi játék következik, melyből kiderül, milyen a kutya-gazda kapcsolata, mennyire kötődnek egymáshoz, mennyire ismerik egymást, ilyen például az agility akadálypálya is.


Milyen különösen kedves epizódra emlékszik vissza a terápiás munka során?

Volt, hogy az óvodában egy autista kisfiú életében először szólalt meg Dömének, máskor egy súlyosan sérült kisgyerek a kerekesszékből kiszállva indult sétálni a kutyával. De csodálatos érzés az is, amikor megismernek bennünket az utcán, nevén szólítják a kutyáinkat, vagy amikor történetek születnek róluk, amelyeket visszahallunk a buszon.

Mekkora az érdeklődés, mennyire ismerik a tevékenységüket?

A 2012/2013-as tanévben támogatóink által összesen több mint 200 sérült kisgyereknek és fiatal felnőttnek tudjuk biztosítani a számukra elengedhetetlen speciális állatasszisztált terápiás fejlesztést. Ez azt jelenti, hogy 6 intézménnyel kötöttünk együttműködési megállapodást, nem csak Debrecen városában. Az érdeklődés a Csodakutyák iránt azonban ennél jóval nagyobb – az már túlmutat az önkéntességen. Az anyagi lehetőségeink azonban mindaddig korlátozottak maradnak, ameddig a fejlesztési módszert nem övezi nagyobb elismertség és nem változik a támogatási rendszer.

Általában nagy szeretettel fogadnak bennünket. Azok az intézmények, ahová terápiázni járunk, teljesen megváltoznak. Az emberek kíváncsiak kutyáinkra és arra, hogy miben és hogyan segíthet egy négylábú a sérült gyermekeknek. Ahogy telnek a hónapok, évek, úgy válik egyre természetesebbé, hogy kutyával megyünk be az iskolába, hogy szünetben a folyosón vagy az udvaron kutyáinkkal és felvezetőinkkel találkoznak a gyerekek. Kutyás rajzok díszítik az osztálytermek falát, az ovisok kutyusoknak öltöznek be a farsangi mulatságon. Meghívnak bennünket rendezvényeikre, ünnepeikre, verseket szavalnak kutyáinknak, rajzok és közös fotók készülnek.
Rengeteg pozitív visszajelzést, képet, sok szülői levelet és e-mail kapunk, melyben elismerik munkánkat, sok sikert és minden jót kívánnak. Ezekből párat a honlapunkon is közzéteszünk, természetesen a teljesség igénye nélkül. A rajzok egy részét gyűjtjük, rendezvényeink plakátjaiként is felhasználjuk azokat.
A gyerekek kíváncsisága megkönnyíti a fejlesztésüket, a lehetőségek tárháza szinte korlátlan. A kutya kedvéért mindent! – tapasztaljuk meg nap mint nap.


Kapnak állami, önkormányzati vagy egyéb támogatást?

Sajnos nem. A szervezetünk működése elsősorban az önkéntességen alapul. Az alapítvány működését pályázati forrásokból, adományokból, valamint a felajánlott adó egy százalékokból igyekszünk finanszírozni, illetve várjuk magánszemélyek támogatását is, mely nem csupán anyagi jellegű lehet. A támogatás lehetőségeihez igyekeztünk ötleteket adni honlapunk „Ön is segíthet” oldalán is.


Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
Célunk minden rászoruló állatasszisztált terápiás fejlesztési lehetőségét biztosítani. Ehhez viszont a jövőben több terápiás páros kiképzésére lesz szükség. Terveink között szerepel a terápiás óraszámok és a terápián részt vevők számának növelése, azonban ez túlmutat az önkéntességen. Jelenleg sajnos nem tehetjük meg, hogy abból éljünk, amit szeretünk csinálni. A pályázati támogatások bizonytalanok, így a terápiák és a Csodakutyák fenntartása kerülnek veszélybe.

Alíz megosztott velem néhány számára kedves idézetet is, melyek a Csodakutya Alapítványhoz érkezett levelekből, beszámolókból származnak.

Egy szülői levélből:
„ ….. örömömre szolgál, hogy elértetek végre ide a kisfiamékhoz a kutyusokkal. Remélem, sok szeretetben lesz részetek…….

Idézet egy gyógypedagógus beszámolójából, melyben a Goldyról, a Csodakutya Alapítvány terápiás kutyájáról és az állatasszisztált terápiában elért pozitív eredményekről ír:

„A gyerekek körében nagyon népszerű az állatasszisztált terápiás foglalkozás Goldy kutyával. Goldy-t szinte minden nap szóba hozzák a gyerekek, kérdezgetik, mikor találkoznak vele legközelebb. A leglátványosabb fejlődés K. K. esetében valósult meg, hiszen az elmúlt tanévben nagyon félt a kutyától, ma már bátran megsimogatja, sőt megöleli.”

Önkéntes párosunk története:

„A pénteki kutyaterápián egy kisfiú ezt énekelte Zsöminek és nekem....
és valóban... azt hiszem benne van a lényeg...amiért gyerekekkel foglalkozom... „

"Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.

Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, de el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.
...
Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim… "

Idézet egy szülői levélből:

„Nagyon örülök, hogy gyermekem részt vehet az állatasszisztált kutyaterápián.
Már a terápia előtt készültünk arra, hogy találkozunk Zsömivel. A gyermek rögtön rajzolt egy elképzelt kutyáról egy színes képet, s ebben az a csodálatos, hogy eddig csak fekete-fehérben rajzolt mindent, s most nagy örömmel színezte. A színezés előtt hosszú perceket töltött azzal, hogy kiválassza a legmegfelelőbb színeket, sokáig válogatta a különböző technikákat is. Korábban ez nem volt jellemző. Eddig nem álltak az állatok az érdeklődése középpontjában, idegenkedett még az érintésüktől is. Jó érzés volt látni, hogy azonnal beszélt magáról Zsöminek, simogatta, látszott, hogy rögtön a szívébe zárta a kutyust. Nagyon ritkán, nagyon nehezen lehet rávenni az olvasásra, Zsömi kérésére szinte gondolkodás nélkül olvasni kezdett. Kitartást és jó munkát kívánok ehhez a szavakkal le sem írható, lelket formáló munkához! Köszönjük szépen!"

Bízunk benne, hogy sokáig segíthetjük a gyermekek további sikeres fejlődését, és hozzájárulhatunk a Csodákhoz!

Kitartást, sok erőt, sikert és főleg sok örömet kívánunk mi is a Csodakutya Alapítvány munkatársainak és terápiás kutyusainak!

Tejles cikk fotókkal elérhető a Montázs Magazinban!

2013. 05. 07.