Vissza ide: Rólunk írták >>

Gyógyító állatok

Csillagszálló - kulturális utcalap - Czifrik Katalin írása

"Autista, sérült, magatartás- és részképesség-zavaros gyerekeket fejlesztenek, idős emberek lelki derűjét segítenek megőrizni a debreceni Csodakutya Alapítvány négy- és kétlábú munkatársai. A terápiás kutyák jelenlétében feloldódnak az addig kibogozhatatlannak látszó görcsök, kinyílnak a megközelíthetetlennek tűnő gyerekek, az eredményeknek pedig a szakemberek is csodájára járnak. Mi a titka a gyógyító állatoknak? – erről beszélgettünk Fábiánné Mile Alíz szociálpedagógussal, a civil szervezet vezetőjével....

- Hisz a csodákban?
- Igen. Bár alapjában véve racionálisnak tartom magam, mégis úgy vélem, csodák igenis vannak. Személyesen is megtapasztalhattam párat, némelyik apró, némelyik nagyobb, de a lényeg, hogy szerintem vannak.

- Öt éve foglalkozik állatasszisztált terápiával, korábban azonban azt sem feltételezte magáról, hogy „kutyák közelébe mer menni.” Mitől változott ekkorát?
- Megváltoztatott az élet. Sok-sok dolog történt velem, velünk, amelynek eredményeként a majd harminc éves félelmemet leküzdve ma már három kutyával élek együtt. Jó pár éve még elképzelhetetlen volt számomra az a feltétel nélküli bizalom, amit irántuk érzek. Akkoriban képes voltam átmenni az utca másik oldalára, ha szembe jött egy kutya, akár pórázon vezetve. Egy napon megszületett az elhatározásom, négylábú társra van szükségem ahhoz, hogy jobban legyek, hogy ne érezzek magányosságot, hogy elfoglaltságot adjon, elterelje a gondolataimat. A döntésemben a férjem maximálisan támogatott, és pár nap alatt kiválasztottuk Goldyt. Ő az egyik csoda az életünkben.

- Rengeteg jót hallani a Csodakutya Alapítványról, de én arra is kíváncsi lennék, mi történt annak idején abban az elsős osztályban, ahová először merészkedett kutyával?
- Nem volt könnyű dolgunk. El kellett fogadtatni a felnőttekkel – pedagógusokkal és szülőkkel –, hogy egy négylábú sokkal többet és másként képes segíteni. A gyerekek már akkor is nagyon nagy szeretettel fogadtak bennünket. Kíváncsiságuk megkönnyítette a fejlesztésüket, a lehetőségek tárháza szinte korlátlanná vált. A kutya kedvéért mindent! – tapasztaltuk meg szinte pár hét alatt. Ahogy teltek a hónapok, úgy vált egyre elfogadottabbá és ismertebbé a Csodakutya Alapítvány. A pedagógusok érdeklődve kérték véleményünket, a szülők kíváncsiak lettek ránk és a kutyáinkra. A gyerekek izgatottan meséltek kutyás élményeikről, a csodakutyákról. Rajzok készültek, iskolák változtak meg. Persze, voltak hitetlenkedők is, akik kevésbé fogadták bizalommal a kutyákat, de az elért eredmények, a gyerekek fejlődése mellettünk szólt és szól azóta is.

- Miért éppen Csodakutya? Hogyan született az elnevezés?
- Aki kutyával él együtt, tudja, hogy mindegyikben rejlik valami, amit nem tudunk megfogalmazni - a személyisége, a kisugárzása, a szeretete, a bizalma, a kötődése, az önzetlensége. Ezt a fantasztikus dolgot igyekeztünk megfogalmazni és azt, hogy mire képesek a terápiás kutyáink. Persze, szerettük volna, hogy ne csak a felnőttek, hanem a gyerekek is meg tudják jegyezni a szervezetünk nevét. Úgy érzem, jól sikerült a névválasztás!

- Hogyan működik az alapítványuk, és miként tartják fenn? A honlapjukon az eddigi legötletesebb „Ön is segíthet” felhívást olvastam!
- Jelenleg tíz kutya és felvezetőik valamint több mint húsz aktív önkéntes tevékenykedik nálunk. A kutyusok többsége saját tulajdonban van, tehát gazdájuk egyben a kiképzőjük és felvezetőjük is. Mindenki együtt él és együtt is dolgozik a kutyájával. A csodakutyák szabadidejükben családi kutyusok. A szervezetünk működése elsősorban az önkéntességen alapul. Minden kollégánk önkéntesen vesz részt a munkánkban. Az alapítvány működését pályázati forrásokból, adományokból valamint a felajánlott adó egy százalékokból igyekszünk finanszírozni. A támogatás lehetőségeihez igyekeztünk ötleteket adni honlapunk „Ön is segíthet” oldalán is.

- Volt olyan esemény az alapítvány története során, amit valóban csodaként élt meg?
- Személyes csoda, hogy megfontolt ember létemre egy éjszaka alatt határoztam a 13 hónapos Golden retriever kan, Döme örökbefogadásáról. „Ingyen elvihető” rovatban találtam. Ma ő a Csodakutya Alapítvány arca, az etalon. Megismerik az utcán, mindenki szereti, fantasztikus kisugárzása van, okos, egyszerűen fantasztikus! Életem egyik legjobb döntése.
A többi csoda már mind a kutyáknak köszönhető. Volt, hogy autista kisfiú szólalt meg életében először, az óvodában, Dömének, volt, hogy kerekesszékből kiszállva indult sétálni egy súlyosan sérült kisgyerek, a kutyával. De csodálatos érzés az is, amikor megismernek bennünket az utcán, nevén szólítják a kutyáinkat, vagy, amikor történetek születnek róluk, amelyeket visszahallunk a buszon.

- Hogyan telnek a munkanapok és a hétvégék, amióta kutyás ember lett?
- Igazából nincs nagy különbség a hétköznapok és a szabadnapok között. Annyi talán, hogy mivel a terápiák intézményes keretek között – iskolában, óvodában – zajlanak, a kutyusok órarendje csak a hétköznapokra vonatkozik. A szombat kutyakiképzős nap, csoportos és egyéni tréningeket is tartunk, emellett gyakran jelenünk meg rendezvényeken. Vasárnap pihenünk, persze, a kutyáinkkal együtt. Igazi kutyás család vagyunk. A férjem mindenben támogat. Nyilván, az álmok megvalósítása nem megy a család megfertőzése nélkül. A mai napig hazatelefonál a munkahelyéről, hogy megkérdezze, mi volt a terápián, sőt, habilitációs kutyakiképzői végzettséget szerzett, ő is részt vesz a terápiákban. Kisfiunk már beleszületett ebbe az életmódba, természetes számára, hogy három kutyával éli mindennapjait. Ők is elfogadták az emberpalántát, és azt is, hogy a falkában felettük áll.

- A lovaknak állítólag nem tesz jót, ha sokan ülik őket. A csodakutyák hogyan bírják a nyüstölést?
- A terápiás órarendjük készítésekor figyelembe vesszük a munkabírásukat. Fontos, hogy biztosítsuk számukra a megfelelő mennyiségű és minőségű pihenést. Általában a terápia előtt és után is ugyannyit pihennek, mint amennyit dolgoznak. Ha Dömével délelőtt 10-re megyünk foglalkozásra, akkor szinte az indulásig alszik, azután legfeljebb kétszer 45 percet dolgozik, az óraközi szüneteket játékkal, kikapcsolódással töltjük, és terápiák után ismét alszik egy nagyot.

- Már sokat hallottunk arról, milyen nagy szükségünk van érintésre, és hogy, csak az érzelmek képesek megmozdítani a személyiséget. Én arra lennék kíváncsi, miért kell ahhoz egy kutya, hogy ne essen depresszióba az elmúlással küzdő ember, hogy megszólaljon végre a nem szervileg néma gyerek, vagy felálljon a tolószékből a mozgássérült kisfiú? Miért nem tudjuk mi, emberek eleget érinteni, szólítani, szeretni egymást? Mivel tudnak többet a kutyák?
- Puritán egyszerűséggel azt kell, hogy mondjam: ösztönlények. Valami olyasmit is éreznek, tudnak, amit mi, emberek nem, vagy már nem. Az is lehet, hogy számunkra csupán nincs idő odafigyelni, vagy mást diktál a tudatunk.
A kutyák ösztönösen érzik a gyengeséget, a félelmet. Észreveszik, ki szorul gyámolításra, kit kell játékra hívni, és ki az, aki mellé „csak” oda kell bújni, hogy legyen kit simogatnia. Mindezek mellett az evolúció során minden más állatnál jobban alkalmazkodtak az emberhez. Figyelik viselkedését, reakcióit, szokásait, és maximálisan alkalmazkodnak. Mindezt teljesen önzetlenül, szeretetből teszik. Ez az, amire az emberek már nem, vagy csak oly kevesen képesek.

- Mára tudományosan bizonyított tény, hogy a lovak, a kutyák, a macskák, de még a hüllők és a halak is segíthetnek a gyógyulásban. Visszazökkentenek valami ősibb, természet közelibb állapotba, segítenek visszatalálni az univerzumba?
- Részben igen, de nemcsak emiatt tartanak például akváriumot az óvodákban, hanem, mert segít megtanulni a gondoskodást, a felelősségvállalást.

- Mit gondol, ha minden ember mellett élne egy kutya, jobb lenne a világunk?
- Nem gondolom, hogy ez ilyen egyszerű lenne. Az állattartás és annak normái igen eltérőek lehetnek attól függően, hogy milyenek az emberi társadalmon tagjai. A kutyatartáshoz nem csak szeretet kell, bár az elengedhetetlen. Eddig még nem beszéltünk a nehézségekről, a többletmunkáról, a néha komoly anyagi megterhelést jelentő állatorvosi költségekről, még ha a kutya egészséges is. Szerintem sajnos, Magyarországon még mindig nincs megfelelő állattartási kultúra, ami gazdasági okokra is visszavezethető. A törvényi szabályozás korántsem tökéletes, de ennél is lényegesebb, mi van az emberek fejében. Minden két- és négylábú érdekében azt javaslom, hogy csak és kizárólag az tartson kutyát vagy bármilyen állatot, aki képes felismerni és felvállalni a vele járó felelősséget."

2012.12.13.