Vissza ide: Hírek >>

Rólunk - Magunkról

Gondolatok, érzések - rólunk, magunkról......

2012.04.16. Fülöp Ágnes - önkéntes

"Ezen a családi délelőttön is nagyon jól éreztem magam, mint mindig. Imádom a gyerekeket és a kutyákat, így mindig nagy örömmel tölt el amikor segíthetek önkéntes munkámmal. Az öröm a gyerekek arcán és az egész délelőtt hangulata egyszerűen leírhatatlan. Mindig sok élményt és tapasztalatot gyűjtök ezeken a délelőttökön. Saját bőrömön tapasztalom, hogy milyen sokat ér egy-egy ilyen rendezvény, mindenképpen megéri mindenkinek (felnőttnek és gyereknek egyaránt) eljönni, mert amellett, hogy nagyszerű kikapcsolódás, felüdülés az ember lelkének is. Nagyon örülök, hogy rátaláltam a Csodakutya Alapítványra és erre a nagyszerű csapatra. Ki gondolta volna, hogy én aki még 10 éve rettegett a kutyáktól, most csak arra vágyik, hogy egyszer kutyakiképző legyen?"

2012.04.16. Fábiánné Mile Alíz - önkéntes

"...ki gondolta volna....én is csak reméltem.... Álmok válnak valóra! És ez nem csak afféle közhely, ez a valóság! Legalábbis számomra - azzal, hogy gyerkek szólítanak meg az utc  án és a kutyám nevét kiabálják,a szülők elismerő pillantásaival, a támogató kézfogásokkal, a biztató szavakkal..... Nem is beszélve a négylábúak pillantásairól, akik már-már Istenként néznek rám, a gazdira. Egyszerűen leírhatatlan, elmondhatatlan. Jó tudni, hogy az álmok megvalósításában nem maradtam magamra.....mindenkinek KÖSZÖNÖM!"

2012.04.16. Döme - terápiás kutya - önkéntes

"Én ezt már régen tudtam! Amikor új - jelenlegi - családomba költöztem nem akármilyen feladat elé állítottak.Akkor még nem gondoltam, hogy terápiás kutyának lenni mennyire megtisztelő dolog! Fogalmam sem volt róla milyen érzés, ha ilyen sokan szeretnek. Örülök, hogy Csodakutya lettem! A kemény munka meghozza gyümölcsét! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Higgyétek el, megéri! Rajta hát, kedves ebtársaim! Kalandra, tanulásra fel!"

2012.04.16. Army - terápiás kutya - önkéntes

"Most, hogy már benőtt a fejem, tudom, hogy egy terápiás kutyának mindig komolynak kell lennie! Legalább is munka közben! ;) Kiképzésemért külön köszönet családomnak! Bár imádok dolgozni, szeretem a munkámat, "a vér nem válik vízzé" - szokták mondani - attól én még igazi collie maradok. És ez így van jól!"

2012.04.16. Goldy - önkéntes

"Mindenem a simogatás! Egyszerűen imádom! Fantasztikus érzés, amikor a sok apró gyermeki kéz simogat, dédelget. Örömmel végzem a munkámat, tudom, érzem, hogy segíteni jó! Köszönöm, hogy láthatom kölykeink felcseperedését és terápiás kutyákká válását!"

2012.04.18. Kocsis Leila - önkéntes

"... az életem során már sokat tanulhattam és tapasztalhattam. Azonban Csodakutya Alapítványnak és Zsömle kutyámnak köszönhetően úgy érzem minden eddigi tapasztalatom és ismeretem kezd teljes képpé összeállni, értelmet nyerni.
A képzőművészet segítségével volt már szerencsém tapasztalni pedagógusként, milyen csodálatos érzés segíteni egy ép, bántalmazott, vagy enyhén sérült gyermeknek. Mosolyra fakasztani, meghallgatni, érezni a bizalmát...
...most kezdem tapasztalni, milyen az, amikor lassan elnyerem egy korábban ismeretlen sorsú négylábú barátságát, amikor annyira bízik bennem, hogy kezembe adja az irányítást saját élete felett...
Mindkét érzés nagyszerű. Akár gyerekekről- akár kutyákról van szó hatalmas megtiszteltetés, és még nagyobb felelősség.
A családi napon kutyás önkéntesként lehetőséget kaptam, hogy betekintést nyerjek: milyen csodálatos is egy kutya segítségével mosolyt fakasztani egy gyermek, és családja arcára.
Hiszek benne, hogy sok gyermek, csakúgy, mint örökbefogadott mentett kutyusom Zsömi, sokkal többre képes és hivatott, mint azt sokan elsőre gondolnák…"

2012.04.18. Zsömi - önkéntes

"Nem is olyan régen az utcákon kóborolva, a simogatás reményét is elveszítve nem is hittem volna, hogy hamarosan nemcsak gazdát, barátot de hivatást is kapok a sorstól...
Mióta jelenlegi gazdimhoz kerültem, és a Csodakutya Alapítvány terápiás tanonca lettem rájöttem: nem a születésem napján, hanem most kezdődött el valóban az életem! A sok séta, labdázás, szeretet... és nem is hittem volna, hogy lehet még ennél is jobb!
Szombaton kocsiba ültünk, és egy tornateremben egy nagy csapat embergyerek fényesre simogatta a néhol még kissé kopott bundám. Kaptam sok- sok pocaksimit és jutifalatot... Bátran kijelenthetem: Élvezem a munkám eddigi részét, és a tanulást! Végre bebizonyíthatom, mire is vagyok képes!
A képlet már tiszta: simit kapok, mosolyt adok és ez így van jól..."

2012. 04. 19. Molnár Alexandra - önkéntes 

"Nagyon jól éreztem magam a családi délelőttön, jól el is fáradtam. Nekem az a legjobb érzés, mikor látom, hogy tetszik a gyerekeknek az amit festettem az arcukra, amikor megnézik magukat a tükörben."

2012. 04. 16.